A zálogjogi szabályozás szerkezetében és anyagában is megújult. Egyrészt – ez a legszembetűnőbb változás – a zálogjogi szabályozás a maga egészében átkerült a kötelmi jogból a dologi jogba. Azon persze lehet vitatkozni, hogy vajon a zálogszerződésre vonatkozó joganyagot nem lett volna-e szerencsésebb a kötelmi jogban, a biztosítéki szerződések között hagyni, illetve nem lett volna-e helyesebb a korlátolt dologi jogok között az utolsó helyen elhelyezni (szerintem igen), ennek ellenére az mindenesetre ez által világossá vált, hogy a zálogjogra mint korlátolt dologi jogra vonatkozó szabályozás kógens, attól a felek nem térhetnek el. A másik szerkezeti változás, hogy míg a régi Ptk. a valamennyi zálogjogra vonatkozó általános szabályokat követően tartalmazta a zálogjog egyes fajtáira vonatkozó különös szabályokat, addig az új Ptk. a zálogjogviszony „életútját” alapul véve rendezi el a szabályokat a zálogjog létrejöttétől annak megszűnéséig. Az új Ptk. a zálogjog fajtáit illetően is változást hoz: az óvadékot egyértelműen a kézizálogjog egyik fajtájának tekinti, megszünteti a vagyont terhelő zálogjog intézményét – a körülírással meghatározott zálogtárgyon fennálló zálogjogot, illetve a különvált zálogjogot léptetve helyükre. Az új szabályozásba bekerültek az új, egységes hitelbiztosítéki nyilvántartás legfontosabb szabályai, és részletesebben tartalmazza a zálogjogok rangsorára, illetve a felek kielégítési jog megnyiltát megelőző jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat. A valószínűleg legnagyobb horderejű változás azonban a zálogjog érvényesítése körében következett be: az új Ptk. jelentősen kitágította a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének lehetőségét.

Az új elektronikus hitelbiztosítéki nyilvántartást a MOKK működteti, egészen másképpen, mint a korábbi zálogjogi nyilvántartást. A korábbi nyilvántartásba csak a közjegyzők táplálhatnak be adatokat, és kizárólag az előttük kötött jzálogszerződések alapján – a közhiteles okirat ugyanis kötelező kelléke volt az ingókra vonatkozó jelzálogjog kikötésének.

A közjegyzői nyilvántartásba csak a nem lajstromozott ingókra érvényes jelzálogjogok kerülnek be, így hiányoznak belőle az ingatlanok, társasági részesedések, hajók, a repülők, a védjegyek. Ezeket egyéb közhiteles nyilvántartás tartalmazza, feltüntetve a vagyontárgyat terhelő zálogjogot is, így annak duplikálása szükségtelen. A nyilvántartás kibővül, mert a nem lajstromozott ingóságok (köztük a gépjárművek) mellett benne lesznek a követeléseken alapuló jelzálogjogok, a tulajdonjog-fenntartás melletti eladások, valamint a faktor- és a lízingügyletek is.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás nem közhiteles, és nem teljes. A felek közjegyző részvétele (de még ügyvédi ellenjegyzés) nélkül is köthetnek az ingóságokra zálogszerződést, amit külső szem nem vet össze az általuk önállóan – ám elvileg továbbra is kötelezően – feltöltött adatbázissal. A MOKK felelőssége az lesz, hogy biztosítsa az interaktivitást, azaz a bejegyzésekről vagy törlési kezdeményezésekről a másik fél azonnal elektronikus üzenetet kapjon. Az új regiszter funkciója annyi és nem több, hogy bárki, önmaga azonosítása nélkül, ingyen kiolvashassa belőle, vajon az őt érdeklő magánszemély vagy szervezet ingóságait terheli-e jelzálogjog vagy sem. Még az sem tudható meg belőle feltétlenül, mekkora összegre szól az elzálogosítás, ennek közlése ugyanis az adós beleegyezésétől függ.

Életszerűtlenek a határidők is. Ha egy zálogkötelezett kezdeményezi a vagyontárgyát terhelő jog törlését, és a jogosult 30 nap alatt nem reagál az erről küldött rendszerüzenetre, a jog automatikusan törlődik. (Ha viszont a zálogjogosult táplál be új jogot, a kötelezett reakcióideje három hónap, ami indokolatlanul hosszú.) A hitelezőre óriási nyomás nehezedik, hogy folyamatosan figyelje a rendszerből érkező üzeneteket, amelyek bármely fél internetes hálózatában rejlő hiba miatt elsikkadhatnak, s ezért a hiteljogviszonyok biztosítatlanná válhatnak – hívta fel a figyelmet Szecskay Katalin ügyvéd. Egy kis szervezet pedig az illetékes betegsége vagy szabadsága alatt veszítheti el a jelzálogjogát, amire a turpis adósok rá is játszhatnak azzal, hogy 30 naponta kezdeményezik a zálogjog törlését. Különösen nagy lesz a felelőssége a zálogjogi bizományosnak, akit például konzorciális hitelnyújtásban részt vevő pénzintézetek bíznak meg közösen az ügyintézéssel, hiszen ha mulaszt, az összes érintett bank elveszítheti a zálogjogát – vetette fel Borbély Gábor, a DLA Piper ügyvédi iroda partnere.

Hitelbiztosítéki és zálogjogi változások

A hitelbiztosítéki szabályozást érintő legjelentősebb változás, hogy 2016. július 1-től ismét lehetővé vált a biztosítéki célú tulajdon átruházás, a biztosítéki célú vételi jog alapítás és a biztosítéki célú szerződés átruházás a hitelező pénzintézetek számára, de kizárólag vállalkozásokkal szemben, azaz fogyasztó (magánszemély) adós esetében erre változatlanul nincs lehetőség.

A zálogjog szabályai a 2014. óta hatályos Ptk-ban nagymértékben változtak. A zálogjog modernizációjának célja a merev zálogjogi szabályok piaci igényekhez igazítása, a kialakult piaci gyakorlat átvétele és a zálogjog alkalmazhatóságának kiszélesítése, illetve egyszerűsítése. Megszűnt a keretbiztosítéki jelzálog, a vagyont terhelő zálogjog és átmenetileg az önálló zálogjog is, ez utóbbi létesítése 2016. október 1.től ismét lehetővé vált. A kézizálog és a jelzálog új szabályozási struktúrát kapott. A megszűnő jogintézmények azonban nem tűnnek el teljesen a gyakorlatból, mert az új zálogjogi szabályozás azokat részben pótolja, így például vagyont terhelő zálogjog helyett körülírással meghatározott zálogtárgyat terhelő zálogjog alapítható. Fontos változás továbbá, hogy az új Ptk. már megengedi a hitelezőnek a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzését, és a korábbiakkal ellentétben részletes szabályokat állapít meg a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésre is.

Zálogjogosulti bizományos

A szabályozás új jogintézményként vezeti be a zálogjogosulti bizományos személyét, amely ugyan a nemzetközi finanszírozások során igen elterjedt, azonban a magyar szabályozás hiányában eddig hazánkban csak ritkán alkalmazott jogintézmény volt. Az új szabályozásnak megfelelően több zálogjogosult kijelölhet egy bizományost, aki egy személyben, a zálogjogosultak javára gyakorolhatja a zálogjogosultakat megillető jogokat. Zálogjogosulti bizományos kijelölése esetén a zálogjogosultak helyett kizárólag a bizományost jegyzik be a megfelelő nyilvántartásba, amely csökkenti a hitelezéssel kapcsolatos adminisztrációs terheket, hiszen a zálogjogosultak személyének változása esetén a bejegyzés módosítására nem lesz szükség.

Az „önálló” elidegenítési tilalom

A finanszírozási ügyletekben a hitelintézetek gyakran alkalmazzák az elidegenítési és terhelési tilalmat annak érdekében, hogy a hitelfelvevő a biztosítékul lekötött vagyontárgyat ne idegeníthesse el. Korábban kizárólag a tulajdonjog átruházásakor lehetett elidegenítési és terhelési tilalmat létesíteni. Az új Ptk. azonban az „önálló” elidegenítési tilalom bevezetésével lehetővé teszi, hogy a tulajdonos a dolog tulajdonjogának átruházása nélkül, önállóan is megterhelje azt, ezzel pedig jelentősen felértékelődik az új jogintézmény hitelbiztosítéki szerepe. A jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan elidegenítési tilalmat a tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében lehet majd alapítani.

Az új Ptk. egységesebb és modernebb hitelbiztosítéki szabályainak köszönhetően várhatóan csökkennek majd a biztosítékok érvényesítésével kapcsolatos jogértelmezési bizonytalanságok, emellett az új szabályozás hozzájárulhat a hazai finanszírozás újraéledéséhez.

Szerző: Dr. Nadray Katalin

Hagyjon üzenetet