Ügyvédi irodánk a mai bejegyzésében az új Ptk. néhány fontos elemét mutatja be

Az új Ptk. kodifikációja, a személyek, személyiségi jogaink védelme, a sérelemdíj

Az 1959. évi IV. törvény – a jelenleg még hatályos Polgári törvénykönyv – közel ötvenöt évig
szabályozta a civil kapcsolatainkat és a gazdasági forgalmat. A törvényt még az új Ptk. hatálybalépését követően sem kell „kidobni”, mert az új törvény kimondja, hogy annak szabályait csak a hatálybalépését követően keletkezett jogviszonyokra, az azt követően bekövetkezett tényekre és körülményekre kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a hatálybalépést megelőző időszakban létrejött jogviszonyok, tények és körülmények (pl. károkozás) tekintetében még a régi Ptk. szabályai az irányadók. Nem kis feladatot ró ez a párhuzamos alkalmazás a jogalkalmazókra, és valamennyiünkre, akik e jogviszonyokban részt veszünk, és azt jelenti, hogy a régi Ptk. szabályai még évtizedekig jelen lesznek és alkalmazandók.

Nem túlzás azt mondani, hogy a Ptk. a gazdaság alkotmánya, és a civilisztika alaptörvénye. Ez az új Ptk. hatálybalépésétől fokozottan igaz, hiszen a hatálybalépéssel egyidejűleg hatályát veszti a családjogi törvény, és a gazdasági társaságokról szóló 2006.évi IV. törvény is. Elmondhatjuk, hogy ezzel születésünktől halálunkig személyi és gazdasági viszonyainkat e törvény határozza meg.
Az új Ptk. alapvető célkitűzése a szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság
magánjogi feltételeinek megteremtése. Ennek megfelelően a Ptk. elsősorban a vagyoni forgalom
viszonyainak jogi kereteit fekteti le. Ugyanakkor jogi védelmet kíván nyújtani a személyeknek is: az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak és a szervezeti jogalanyok
személyiségi jogainak is.

Ez az elv mindenek előtt a magántulajdon teljeskörű elismerését és védelmét , ehhez kapcsolódva a szerződéses szabadság elvét tekinti irányadónak. Ezt csak annyiban korlátozza, ahol és amennyiben a szociális igazságosság követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges. Az elv nagyon fontos a törvény egyes rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása során, hiszen ez a törvény – hasonlóan az elődjéhez – diszpozitív szabályozást ad, ami azt jelenti, hogy a felek a törvény rendelkezéseitől eltérhetnek, a törvényi rendelkezések csak ott és annyiban irányadók, ahol a felek nem rendelkeztek, illetve ahol rendelkezésük a fenti elv sérelmével joggal való visszaélésnek minősül, és ezért a célzott joghatást nem válthatja ki. A törvény sok esetben az egyes rendelkezéseiben is kiemeli, ha az adott rendelkezéstől való eltérést tiltja, de kifejezett tilalom hiányában is szem előtt kell tartani az imént megfogalmazott általános elvet.

Fontos tudni – és ez a következő évek jogalkalmazása során jelentősen megkönnyíti munkánkat –
hogy a Ptk. ahol csak lehetséges volt, fenntartotta a régi törvény jogintézményeit, szabályait,
kiegészítve azokat az utóbbi öt évtized bírósági gyakorlatának tapasztalataival. Így az új Ptk-ban a legtöbb jogintézmény, szabályozás ismerős lesz, szinte változatlan tartalommal él tovább (pl. a szerződésen kívüli károkozás, a hagyományos szerződés típusok fenntartása, tulajdonjogi szabályok többsége). Ezekről a hagyományos, továbbélő jogintézményekről nem is szólunk, esetleg megemlítjük a bevezetett, sokakat érintő újításokat.

Részletesen kell szólnunk azonban a személyiségvédelem új szabályairól, e körben egy új jogvédelmi eszközről: a sérelemdíjról; szólunk az alapítványok megváltozott szabályairól, köztük a köznapi szóhasználatban Trust-ként ismert magáncélra is alapítható alapítvány és bizalmi vagyonkezelés szabályairól; ismertetjük a gazdasági társaságokra vonatkozó új szabályokat, beszélünk a megváltozott – a gazdasági forgalomban kiemelt hitelbiztosítéknak szánt – zálogjogi szabályokról, a szerződéses jog keretei között a hibás teljesítés szigorodó szabályairól, a szerződésszegéssel okozott kár drákóinak tűnő rendelkezéseiről, köztük kiemelten a vezető tisztségviselők felelősségéről;
az elmúlt évtized gyakorlatából a szabályozás szintjére emelt új szerződés típusokról, és nem utolsó sorban az öröklés új szabályairól, melyet alapvetően a haszonélvezet ( özvegyi jog) szabályait érintik.
Jelentős változás következett be a házassági vagyonjog keretei között is, azzal, hogy a házastársak vagyoni viszonyaiban nem kizárólagos elv a teljes vagyonközösség. A téma jelentőségére és a várható érdeklődésre tekintettel ezt a témát önálló szakértő segítségével közelítjük meg.

A Ptk. olvasása során egy eddig Magyarországon még nem ismert, (pontosabban a XIX.századi
törvényalkotás óta nem alkalmazott) technikai megoldásra bukkanunk. A Ptk. Könyvekre tagolódik.

Egy – egy könyv az adott témát átfogóan szabályozza. A Ptk. nyolc könyvre tagolódik:
1. Könyv: Bevezető rendelkezések
2. Könyv: Az ember mint jogalany
3. Könyv: A jogi személy
4. Könyv: Családjog
5. Könyv: Dologi jog ( itt a tulajdon, a birtokvédelem, a használati jogok és a zálog)
6. Könyv: Kötelmi jog ( a szerződések áétalános szabályai és az egyes szerződések)
7. Könyv: Öröklési Jog
8. Könyv: Záró rendelkezések

Az egyes Könyvekben a §-ok számozása újra kezdődik, ezért egy számunkra szokatlan jelölés alapján a 3:46.§ azt jelenti, hogy a harmadik könyv, azaz a jogi személyekről szóló szabályozás 46.§-ról beszélünk. Ha ugyanez a § pl. a 7: 46.§- ként kerül megjelölésre, biztosak lehetünk abban, hogy ez egy öröklési tárgyú rendelkezés. A könyvek szerkezeti egységekre tagolódnak, ezen belül a fejezetcímek szintén elölről kezdődnek.
A bevezető rendelkezések lényegét a fentiekben ismertettük, így rá is térhetünk a kódex második
könyvére

Személyek, személyiségi jogok védelme

A jogképesség szabályait a Ptk. a régi törvénnyel egyezően állapítja meg, amikor kimondja, hogy
minden ember jogképes, élveszületés esetén a fogamzástól halála pillanatáig. A jogképességet
korlátozni, arról lemondani nem lehet. A jogképesség azt jelenti, hogy minden ember jogok és
kötelezettségek alanya lehet.

A jogképességtől elválik a cselekvőképesség fogalma, ami azt jelenti, hogy az ember önállóan jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat. A cselekvőképesség tehát aktív magatartást feltételez.
A cselekvőképesség szabályai szintén a régi szabályozást követik, a joggyakorlat által kimunkált
pontosítások törvényi megfogalmazásával. Röviden: a cselekvőképesség minden nagykorú személyt
megillet, de korlátozható, és ki is zárható.

Cselekvőképtelen az a személy, aki 14. életévét még nem töltötte be, illetve az a nagykorú, akinek betegsége vagy állapota miatt a belátási képessége teljesen hiányzik. Korlátozottan cselekvőképes a 14-18 év közötti fiatal, valamint az a nagykorú, akinek belátási képessége betegsége vagy állapota miatt korlátozott. Mindenki más teljes cselekvőképességgel rendelkezik. Az új Ptk. a cselekvőképesség korlátozása tárgyában elvi éllel rögzíti, hogy a cselekvőképesség korlátozására vagy kizárására csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy jogainak védelme más módon nem biztosítható. ( pl. fokozatosság, ügycsoportonkénti korlátozás)
E körben meg kell említeni két új jogintézményt.

A támogatott döntéshozatal

A nagykorú személy gondnokság alá helyezése nélkül lehetőség van arra, hogy bizonyos rendelkezési körben a gyámhatóság támogatót rendeljen ki, ha a nagykorú személy belátási képessége kisebb mértékben csökken. Ezzel megőrizhető a személy méltósága, ugyanakkor vagyoni érdekeinek védelme is megvalósul. A támogató rendszerint a családi, rokoni körből kerül ki, aki nem áll érdekellentétben a támogatottal. A támogató személyével a támogatottnak is egyet kell értenie. A jogintézmény humánus, gyakorlati alkalmazása azonban azt a problémát veti fel, hogy a törvény szerint támogató kirendelésére az érintett személy kérelmére, vagy a bíróság megkeresése alapján kerülhet sor, hozzátartozó vagy más személy ezt nem kezdeményezheti. Várható, hogy az érintett személyek nem fogják ezt kezdeményezni, hiszen ők meg vannak győződve belátási képességük teljességéről, a bíróság elé pedig ritkán kerül ilyen ügy. Indokolt lenne a kezdeményezők körét kiegészíteni a hozzátartozókkal, feltéve, hogy ők az adott ügycsoport vonatkozásában érdektelenek. A részletszabályokat külön törvény határozza meg, mely 2013. végén megszületett.

A másik – szerintem korszakalkotó jelentőségű – jogintézmény a

Rendelkezés a cselekvőképesség jövőbeni korlátozása esetére

E rendelkezés szerint minden cselekvőképes személy rendelkezhet arról, hogy cselekvőképességének
esetleges korlátozása esetén ki legyen a gondnoka, illetve meghatározhatja, hogy a gondnoka a
személyes vagy vagyoni ügyeiben milyen módon járjon el. Ez a rendelkezés a gondnokság alá
helyezési eljárásban kötelező érvénnyel bír. Sajnos, hogy a nyilatkozat nem vonatkozhat az
előzőekben említett támogatott döntéshozatalra, de azt gondolom, hogy mégis érdemes minden józan
felnőtt embernek ilyen nyilatkozatot tennie, mert a nyilatkozatot egy esetleges támogatott
döntéshozatalra irányuló eljárásban sem fogják figyelmen kívül hagyni. A nyilatkozatot ügyvéd által ellenjegyzett, vagy közjegyzői okiratba kell foglalni, és az bármikor módosítható, visszavonható a végrendelet szabályai szerint.

Személyiségi jogok

A személyiségi jogok védelme a magánszféra érdekeit hivatott óvni. Fontos tudni, hogy a
személyiségi jogaink védelméről szóló rendelkezések nem merülnek ki a Ptk. által történő
szabályozásában, hanem az Alaptörvény, számtalan törvény és alacsonyabb szintű jogszabály és több nemzetközi egyezmény is született e tárgyban. A törvény deklarálja a személyiségi jogok általános védettségét, és a továbbiakban azokat a személyiségi jogokat sorolja fel példálódzó jelleggel, amelyekre önálló normatív szabályokat akar megállapítani. A szabályozás módszere, hogy főként azokat a magatartásokat sorolja fel a törvény, amelyeket e körben tilt.

Említésre méltó, hogy a törvény önállóan szabályozza a közéleti szereplők személyiségi jogainak
védelmét. E körben az általános szabályokhoz képest megengedőbb a törvény, amikor kimondja, hogy
a közéleti szereplő személyiségi jogait a „közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.” Nem lesz könnyű ennek a szabálynak a gyakorlatban történő alkalmazása, annál is inkább, mert a törvény nem határozza meg, ki minősül közéleti szereplőnek. Egyértelmű, hogy a politikai szereplés beletartozik, de hivatkozhat- e a korlátozásra bárki pl. egy kiemelt gazdasági szereplő, vagy egy népszerű médiaszemélyiség esetében?

A joggyakorlatra vár annak a kimunkálása is, hogy meghúzza a határt a törvényileg megengedett
„szabad vitatás”, és a tiltott „emberi méltóság sérelme” között. Vélhetően nagy jelentősége lesz majd a közlés módjának.

Érdemes külön szólni a gazdasági életben nagy jelentőséggel bíró üzleti titok, és know-how ( védett ismeret) védelmi rendszeréről. Leggyakrabban a gondot az okozza, hogy ezek a tények, ismeretek önálló jogi védelemben nem részesülnek – ellentétben a szabadalmi vagy védjegy védelemmel- ezért nehezen bizonyítható ezen ismeretek köre, védettsége, vagyoni értéke. Ugyanakkor tudjuk, hogy az üzleti életben a vállalkozók versenyében ezeknek a titkoknak a megőrzése kiemelt érdek.
Mindenekelőtt fontos tudni, hogy a vállalkozás gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó minden nem
közismert tény, tájékoztatás adat üzleti titoknak minősül, amennyiben a titokgazda a titok megőrzésére a tőle elvárható intézkedéseket megtette. Ennél magasabb a követelmény a know-how-val szemben:
itt előírja a törvény, hogy azt azonosítható módon rögzíteni kell, és kizárólag a vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági és szervezési ismeretek tartozhatnak e körbe.

Javasoljuk, hogy az érintett vállalkozás az üzleti titok körét egyértelműen határozza meg,
alkalmazottaival és partnereivel ismertesse, nem elegendő általában az üzleti titokra hivatkozni.
Hasznos továbbá, ha a know-how lényegét minden esetben írásban rögzítik, esetleg egy kívülálló
személynél ( ügyvéd, közjegyző) letétbe helyezik, mert egy esetleges jogsértés esetén a jogosultnak kell igazolnia, hogy ő volt az ismeretek tulajdonosa. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy az un. visszafejtés nem tiltott, azaz ha valaki egy jogszerűen megszerzett termék vagy szolgáltatás vizsgálatával jut a know-how-hoz hasonló eredményre, azzal szemben a jogsértést nem lehet megállapítani. A bizonyítást segíti, ha a letétben lévő írásbeli dokumentációval tudjuk igazolni a jogosultságot, mert ebben az esetben a jogsértő félnek kell bizonyítania azt, hogy ő jogszerű vizsgálattal jutott a know-how-val egyező eredményre.

Különös kategóriát alkot az üzleti titok és a know-how peremén a goodwill fogalma, amely leginkább a ma használatos „brand”- be tartozik, pl a név, márkanév, megjelenés, speciális tudás. Ez utóbbi nem üzleti titok, nem minősíthető know-how-nak, de vagyon értékkel rendelkezik. Goodwill sérelem esetén is igénybe lehet venni a személyiségvédelemi eszközöket, köztük a Ptk-ba újonnan bevezetett sérelemdíj követelését. Ezzel együtt tudni kell, hogy az üzleti jellegű sérelmek versenyjogi szankciórendszere tágabb, gyorsabb intézkedést tesz lehetővé. Reméljük, hogy a Ptk- val összefüggő jogharmonizáció megteremti a versenyjogban is a sérelemdíj követelhetőségét.

Sérelemdíj

A sérelemdíj új intézmény a Ptk-ban, párhuzamosan azzal, hogy megszűnt a korábban is
ellentmondásosan kezelt, hányatott sorsú nem vagyoni kártérítés intézménye. A nem vagyoni
kártérítés legnagyobb hibája az volt, hogy a sérelmet szenvedett félnek gyakran megalázó,
hosszadalmas módon kellett bizonyítania, hogy őt sérelem folytán joghátrány érte. A bíróságok is
nagyon „szemérmesek” voltak az ítélkezésük során, és néha nevetségesen alacsony összegben
határozták meg a kártérítés összegét, hacsak maradandó testi fogyatékosság nem következett be.
A Ptk. legjelentősebb újítása e körben, hogy a sérelemdíjat nem kártérítésként kezeli, és ezzel
megszabadítja a jogsértés áldozatát a hosszadalmas bizonyítási kötelezettségtől. A jövőben nem kell bizonyítani, hogy a jogsértés hátrányt okozott, a jogsértés ténye önmagában megalapozza a sérelemdíj iránti igényt. A sérelemdíj egyfajta szankcióként alkalmazandó, az esetleges hátránynak a sérelemdíj összegszerűségének megállapításában lehet jelentősége. A sérelemdíj csakis egy összegben állapítható meg, e körben a korábbi járadék fizetésének lehetősége megszűnik (tudnunk kell azonban, hogy vagyoni kár ellentételezéseként a járadék lehetősége továbbra is fennmarad.) Mivel a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértéséhez tapad, az arra vonatkozó igény nem örökölhető.A igény csak személyesen érvényesíthető

Mivel az élethez és a testi épséghez való jog alapvető személyiségi jognak tekinthető, a sérelemdíj ezáltal bevonul a kártérítés körébe is, annak ellenére, hogy a sérelemdíj nem kártérítés. Arra gondolok, hogy pl. egy gépjármű baleset során elszenvedett sérülés miatt sérelemdíj is követelhető a korábbi nem vagyoni kártérítés helyett – amint azt a fentiekben már kifejtettük – a korábbiaknál sokkal kedvezőbb bizonyítási feltételekkel.

Dr. Nadray Katalin
Ügyvéd

Hagyjon üzenetet