Alapítvány

Az alapítvány lényegét tekintve egy tartós célra történő vagyonrendelés, amely önálló szervezettel rendelkezik, és ez teremti meg a jogi személyként való elismerés lehetőségét. A szervezet nélkül történő vagyonrendelés változatlanul tovább él, (kötelezettségvállalás közérdekű célra), de ez a vagyontömeg a gazdasági forgalomban önállóan nem vehet részt. A korábbi szabályozással ellentétben az alapítvány bármely tartós célra, tehát magáncélra is létesíthető. Két komoly korlátja van a létesítésnek: alapítvány gazdasági célra nem létesíthető, és az alapítványban megjelölt cél nem szolgálhatja az alapító, a csatlakozó és az alapítvány tisztségviselőjének, mindezek hozzátartozójának érekeit. Az utóbbi tilalom alól van kivétel: a 3:386.§ rendelkezései lehetőséget biztosítanak az alapító és hozzátartozók támogatására, de erről beszéljünk a későbbiekben egy kicsit bővebben!

Az alapítványra vonatkozó általános szabályok ismertetése élén újra le kell szögezni, hogy ezek a szabályok a jogi személyre vonatkozó szabályokkal együtt értelmezendők és alkalmazandók. Az alapítványra – ugyanúgy mint az egyesületre – vonatkoznak még a Civil tv. szabályai, és amennyiben az alapítvány közhasznú szervezetként kíván működni, meg kell felelnie a Közhasznú tv. rendelkezéseinek is.

Az alapítvány mindig csak az alapítványi célnak megfelelő vagyon rendelkezésre bocsátása mellett hozható létre. Az, hogy mennyi a megfelelő vagyon, függ attól is, hogy lehetőség van-e az alapítványhoz való csatlakozásra, illetve a cél érdekében végez-e egyéb tevékenységet az alapítvány, melyből bevétele származhat. A nyilvántartást vezető bíróság mindig esetenként vizsgálja a vagyon megfelelőségét, de tény, hogy a vagyonnak arányban kell állnia a cél nagyságrendjével, és a működés megkezdéséhez szükséges vagyont a nyilvántartásba vételig biztosítani kell. Az alapító a teljes alapítói jogait csak azt követően gyakorolhatja, ha a teljes alapítványi vagyont rendelkezésre bocsátotta. Egy éven belül a teljes alapítói vagyont át kell ruházni az alapítványra, ezért ha az alapító úgy látja, hogy évenkénti juttatásokkal akarja biztosítani az alapítvány vagyonát, azt javaslom, hogy az első évi juttatás képezze az alapítvány alaptőkéjét, és az azt követő juttatások adományként kerüljenek meghatározásra.

Nagyon körültekintően kell kialakítani az alapítvány alapítói okiratát, mivel annak módosítását a törvény erősen korlátozza. Az alapítvány célja például nem módosítható! Az alapító okiratban kell meghatározni a vagyon kezelésének és felhasználásának módját, ez utóbbi keretében azt, hogy a vagyontömeg felhasználható-e az alapítvány működése során, vagy csak annak hozadékait lehet hasznosítani. Az alapító okirat megszövegezése során mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy a továbbiakban annak rendelkezéseit már nem csak az alapító akarata szerint kell értelmezni, hanem elsődlegesen az alapítványi célt kell figyelembe venni. Ne felejtsük el, hogy az továbbiakban az alapítványi vagyon kezelésébe az alapító már érdemben nem szólhat bele, az alapítványt az alapító soha nem szüntetheti meg, és ha egyéb módon megszűnik, a vagyonát az alapító nem kaphatja vissza!

Évtizedes hiányt pótolt a jogalkotó azzal, hogy lehetővé tette az alapítói jogok átruházását, illetve megteremtette azt a lehetőséget, hogy az alapító az alapító okiratban megnevezheti azt a személyt vagy alapítványi szervet, aki halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetén az alapítói jogokat gyakorolja. Korábban az alapítói jogok személyhez kötöttsége miatt több alapítvány lehetetlenül el, mert alapító hiányában nem tudta például az alapító okiratát a hatályos jogszabályi követelményeknek megfelelően módosítani (közhasznú alapítvánnyal szemben utóbb támasztott jogszabályi követelmények)

A kezelő szervre vonatkozó szabályok alapvetően nem változtak. Továbbra sem leget a kuratórium tagja a kedvezményezett és annak hozzátartozója, és az alapító, valamint közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban.

szerző: Dr. Nadray Katalin

Hagyjon üzenetet